8. nap
Reggel eleg borult idore ebredtunk, bar akkor meg nem esett. Megreggeliztünk, es nekialtunk felkeszülni az esöben biciklizesre. Feri otthonhagyta a kamäslijat (esöallo cipohuzat), ugyhogy kreativan csinalt egyet egy kukaszsakbol. Vartunk kicsit, hogy talan kisse javul az idö, de inkabb csak romlott, tehat kenytelenek voltunk igy elindulni. Tiz kilometer biciklizes utan meglattuk, hogy mindjart vege a felhönek, ugyhogy azt kivartuk egy feluljaro alatt.
Bar ezutan mar nem esett, megis elhataroztuk, hogy aznap este inkabb alszunk egy fokkal kulturaltabb körülmenyek közt, egy kempingben. St. Johann im Pongau elött volt egy jo kis lejtönk, a varosban pedig megaltunk ebedelni, es egy internetkavezot keresni. Talaltunk is, de eppen zarva volt...
Szük folyovölgyben ment tovabb a bicikliut, Lendnel lattunk egy szep vizesest (meg egy nagy aluminiumgyarat). Minden különösebb esemeny nelkül ertük el Zell am See-t, ahol elsö dolgunk volt egy internetkavezo keresese, hogy tudjuk potolni a lemaradasokat a blogban. Hät, nem Zell am See volt erre a legmegfelelobb varos (legalabbis nekünk), mivel a kornyek felkapott turistahely, ezert minden jo draga volt. Ugyhogy csak fel orat tudtunk maradni, ami alatt meg Couchsurfinges szallasokat is kellett intezni, ugyhogy nem sikerult semmit se potolni (ezert irom ezt most), söt, meg valami hiba miatt kepeket se tudtam feltenni. Meg gyorsan kerestünk egy kempinget a kozelben, ami szinten nem volt olcso (pedig meg arengedmenyt is kaptunk :-)), ketszer annyiba került, mint Hirscheggben... Este kezdtünk megehezni, es szembesültünk a problemaval, hogy hiaba van tesztank es szoszunk is, egy jo vacsihoz meg is kene foznünk, ahhoz pedig edeny es tüzhely/kempingfözö is kene... Vegül a recepcion megföztek nekünk, es sikerult jol bevacsoraznunk. Este meg zuhanyoztunk, mostunk egy kicsit, aztan lefeküdtünk, remelve, hogy nem jön vihar ejszaka.
9. nap
Nem volt vihar eszaka (de ezt valaki meg is mondta :)), es reggel viszonylag korän sikerült elindulnunk. Szep idö volt, nehany felhö alacsonyan logott a környezö havas hegyek oldalaban es a to fölött, fölöttük pedig kek eg volt. Miutan reggeliztünk egy padnäl a to menti nadäs mellett, elindultunk eszaknak. Jol haladtunk, es különösebb esemenyek nelkül elertük Leogang-ot, ahol a hegyoldalban kiepitettek egy nagy Downhill-pälyät amire lifttel lehetett felmenni. A sok osztrak kisgyerek meg a nagypälya aljän egy kis pälyän szorakozott, termeszetesen össz-telos bicajjal, motocross päncellal stb. Megälltunk es neztuk egy darabig a nagy pälyän lefele jövöket, aztän mentünk toväbb. A következö megälläsnäl sikerült összevesznünk ama letfontossägu tenyen, hogy szükseges-e uj kulacsot vennem (a közös penzböl) az elhagyott helyett, vagy sem. Ebedidöig azert kibekültünk es kajäläs utän ät akartunk setälni a mellettünk elfolyö hegyi patak tuloldalära. A vegeredmeny az volt, hogy Mätenak eluszott a fel papucsa, nekem pedig teljesen at kellett öltöznöm.
Ezutän haladtunk toväbb a patak menten, de akärmennyire is sasoltunk, a papucsot nem lättuk meg sehol :)
Delutän Kufstein közelebe ertünk. Arra szämitottunk, hogy meg egyszer fel kell majd kapaszkodnunk 1000 m föle, de ehelyett csak egy szep völgybe vezetö jo nagy lejtö värt minket.
Oberaudorfban mär värtak minket CS-s szälläsadoink, Ralf es Bettina. Vacsorära pizzät ettünk es megkostoltuk a helyi barna sört, ami nekem ugy lätszik nem tett tul jot, mert ejszaka felläzadt a gyomrom es a következö nap nem nagyon tudtam biciklire ülni. Szerencsere Ralf el tudott vinni kocsival es maradhattam a München melletti lakäsän. Delutan meg Neubibergbe is elvitt, ahol rokonaim laknak, akikkel meg volt beszelve, hogy ott alszunk. Az ällomäsnäl talälkoztunk Mäteval, aki az egesz napot egyedül veigigbiciklizte (egy kedves hölgy tärsasäga kivetelevel :)). Igy aztan nem csak a Kirälyszentistvan-Füred plusz 30km-re, hanem erre a ca 100km is foghatta Mäte a färadsägät.
Kufsteinban a vär alatt megittuk a jol megerdemelt, de nem behütött Radlerünket (2 boltban is voltunk, es egyikben sem volt behütve!) es mentünk tovabb a hatär fele, amit estefele leptunk ät.
De mivel en ezt a napot nagyreszt alvässal es autozässal töltöttem, inkäbb Mäte irjon rola bövebben.
10. nap
Mar ejszaka, a mosdobol kiszürödö hangokat hallgatva gondoltam, hogy masnap Feri nem fog tul sokat biciklizni. Elvileg nem lett volna nehez eljutnom München melle, Neubibergbe, a következö szallasunkhoz. Rosenheimig az Inn mellett haladva kellett mennem, ott pedig räkanyarodni a Mangfall folyo mellett halado bicikliutra, amiröl valahol lekanyarodva jutok el Neubibergig. Rosenheimig mennt is minden rendben, onnantol kezdve viszont alig tudtam haladni, mert a folyo menten mindenhol epitkezes volt. Kesöbb kiderült, hogy nemreg ärviz volt arrafele, ezert kellett sok helyen ujjaepiteni a bicikliutat. Rosenheimben meg kitablaztak egy alternativ utvonalat, utana viszont nem volt semmi jelzes, csak nehol egy kerites a bicikliuton keresztben. Az egyik ilyen utlezarasnal futottam össze egy biciklis növel, akitöl megprobaltam megtudni, hogy merre kell menni. Hamar kiderült, hogy nem tud angolul, en meg eleg vicces szinten beszelek nemetül, de azert egesz jol megertettük egymast. Ö is München fele ment, ugyhogy eggyutt haladtunk tovabb. Egesz jol tudtunk haladni, az egyetlen problema talan az volt, hogy en csak 12 körül ettem egy keves reggelit Rosenheim mellett, es negy orara mar eleg rendesen megeheztem. Neubibergben megebedeltem, es nemsokara megerkezett Feri is, akit Ralf hozott kocsival egeszen odaig. Elkezdtük keresni Feri ismeröseinek hazat, ami nem ment tul egyszerüen, de vegül csak megtalaltuk. Kaptunk finom vacsorat, helyi sört, es eldöntöttük, hogy masnap nem megyünk tovabb, hanem pihenönapot tartunk, egy kis Müncheni värosnezessel, wurstozgatasal.
11.nap
Nem aludtunk túl sokáig aznap sem. Reggeli után bementünk az ismerősömmel Münchenbe, hogy megnézzük a Deutsches Museumot, a belvárost, az angol kertet stb. Majdnem 3 órát töltöttünk a múzeumban, rengeteg érdekes dolog volt, pl. ritka II vh-s repülőgépek, hajók és hasonlók. Utána bementünk a belvárosba. Itt az "alter Peter" (öreg péter) nevü templomtoronyba akartunk felmenni, ahonnan a kilátás az egész városra nagyon jó. Ehelyett azonban a Frauenkirchebe mentünk fel, ami bár magasabb volt, rosszabb volt a kilátás, mivel csak néhány ablakon lehetett kinézni. Sebaj, kissé bosszankodtunk, hogy nem érte meg a belépőt, aztán mentünk tovább a városban. Átmentünk az angol kerten, egy szép zöld parkon, amelyen átfolyik az Eisbach (jégfolyó). Valoszinüleg nem a hőmérsékletéről kapta a nevét, különben nem lenne annyira híres a helyi és nemzetközi szörfközönségnél. Meg is néztük azt a helyet, ahol egy híd alol kifolyva nagy hullám keletkezik és így egy helyben lehet ott szörfözni (ami elvilég illegális, de turista-látványosságként eltürt). Ez már délután volt és addigra már megéheztünk, ugyhogy ezután visszamentünk a sétálóutcán és körülnéztünk, hátha találunk valami megfizethetőnek tűnő éttermet, ahol a helyi étel- és ital különlegességeket ki tudjuk próbálni. Végül találtunk, ettünk wurstsemmelt és leberkassemmelt és Paulaner Weizent kortyolgattunk hozzá. Ezután még kicsit körülnéztünk, kovájogutnk és lattunk 2 fiatal gazdag srácot dubaiból egy exotikus háromkerekű sportjárgányban. Aztán elindultunk vissza Neubibergbe, útközben még megálltunk egy kebabosnál, mert akciósnak volt hirdetve a kebab, de végül normális árat kellett fizetnünk.
Este a vacsorát mi készítettük, miután elmentem boltba, Máté nekiállt főzni Attila instrukciói szerint, én csak néha-néha aszisztáltam. Az eredmény nagyon finom lett, el is fogyott minden. Ezután Attila még meghívott egy sörre a helyi Biergartenbe. Ez az intézmény nagyon elnyerte tetszésünket, egy kerthelyiséges söröző, ahol bár lehet ételt is kapni, az ember el is hozhatja kosárban a picknickét. Nem maradtunk sokáig, de nagyon jól telt ez az utolsó esténk Neubibergben.
12. nap
Az elindulást ezen a napon nem siettük el, úgy terveztük, hogy a pihenőnappal elmaradt távot vonattal bepotoljuk. 11 körül elindultunk be Münchenbe, a pályaudvarhoz. Ott kajáltunk a BurgerKingben (helyi specialitás :)), aztán kinéztünk egy vonatot Stuttgartba. Nem egy olcsó mulatság németországban, főleg biciklikkel, de szerencsére azelött elváráson aluliak voltak a költségek, ugyhogy belefért. A 3 órás vonatút különösebb események nélkül zajlott, egy csomó napelemfarm és egy a kiszállásnál hözöngő és lökdösődő nyugdíjas-társaságon kivűl :-)
Stuttgartban rámentünk a Neckar folyó menti bicikli útra, és elindultunk északnak kifele.
