Na, mielött meg teljesen atmennenk twitterbe, ugy tünik, hogy ma vegre sikerul egy kicsit hosszabb bejegyzest irnunk. :-)
Hol is hagytuk abba legutobb? Jah, hogy az utobbi hetben el se kezdtuk igazan? Hät, van mit meselni.
Kepek egyenlore itt.
4. nap
A masodik osztrak napunkon (hu, de reg volt mar) Grazot erintve mentunk Hirschegg-ig, egy kempingbe. Szerettunk (na jo, szerettem) volna elmenni Grazban a helyi repülestörteneti muzeumba. Iszonyat nagy szivas volt kierni a repterre, mindenhol nagy utak, volt, amiröl le se tudtunk jönni jo darabig, mert hangszigetelo falakkal volt körülveve. Tehat kb 3/4 ora szivas es csomo ember megkerdezese utan sikerult kiernunk Graz tulso vegebe, es ott lattuk a tablat, hogy csak vasarnap van nyitva... No hat ez nem hatott jol a moralunkra (föleg az enyemre). Ugyhogy elindultunk tovabb, az alpok fele. Utkozben az egyik kis faluban meglattunk egy tablat, amin a tejautomata felirat allt. Ki is probaltuk, meg magyar viszonyok szerint is olcso hazi tejet lehetett venni (asszem 0,5 liter 35 cent volt), jo kis ebedet csaptunk belole, igazan jol ment a nutellas kenyerhez. Par kilometerrel kesobb jott az elso felfele vezeto szerpentinunk, ami felvitt majdnem 700 meterig. A kilatas egyre szebb lett, mire a kempingig elertunk (meg egy jo 30 km) mar 900 meteren voltunk. Egyszerü kis hegyi kemping volt, es egy örökke mosolygo holland volt a fönök es a recepcios egyben. Letaboroztunk, csinaltunk egy finom spagettit, aztan lefeküdtünk aludni. Ejfel korul jott egy nagyobb vihar, meg szerencse, hogy a kis egyretegu satrunkat tuningoltuk egy foliaval, amitol vizallo lett, de a belso nedvesseg se ment ki.
5. nap
Miutan a kempingben összecsomagoltuk a vizes satrat es a többi cuccot, amelyek közül azert nehany csak elazott, elindultunk. Mivel egyböl felfele menettel kezdtük a napot, gondolom a kedvünket itt most nem kell reszletezni. Erre a napra volt betervezve az elsö hägo, azonban a Gaberl helyett talältunk egy kisebb forgalmu utvonalat, ami csak pär kilometerrel volt hosszabb. Szep lassan kusztunk fel a szerpentinen, az idö türhetö volt es egeszen jol haladtunk. De olyan 1200 m környeken megszünt az aszfalt ut, mar csak murva volt, a szel elkezdett fujni en pedig faztam mint az allat. Szoval volt ok a meltatlankodäsra :-) Vegülis felertünk az 1500 m-es csucsra (en 2 poloval es 2 pulcsival), es a kilatas meg az utana következö lefele szaguldas karpotolta a felfele szivast. Sajnos a tervezett video nem jött össze, mer befagyott a kamera. Legurultunk, es egy rövid pihenö utan beertünk Zeltwegbe, ahol Mäte nagy örömere megneztünk a labanc legierö egy ingyenes kiällitäsät, ezzel potolva a Grazi kihagyäst. Ezutan elindultunk következö szälläsunk, Rachau fele. Amikor megerkeztünk, kiderült, hogy a sräc, aki eredetileg fogadott volna bennünket, eppen becsben dolgozik, csak a szülei vannak otthon. Ök viszont nem nagyon tudtak velünk mit kezdeni. Zuhanyozhattunk, meg felvertük a sätrunkat, ahogy az meg volt beszelve, de az mar kisse kellemetlenebbül erintett, hogy vacsit nem kaptunk. Sebaj, a koplaläs meg nem ärtott senkinek. Aztän egyzer csak telefonält a sräc az apjänak. Ezutan gyorsan ätszälläsoltak minket a vendegszobaba, es mäsnap reggel 7kor käveval es tükörtojässal värtak minket. A sräc apja, szereny 100.000-szeres peldanyban megjelenö ujsägtulajdonosa, meg2 ujsägot is adott nekünk ajändekba. Ezt nagy sajnälatunkra ott felejtettük a vendegszoba asztalän.
6. Nap: Murtal Combat
A Mur folyo völgyeben (magyarul azt hiszem Mura, de nem vagyok benne biztos) vegig vezet bicili ut. En az idealista felfogasommal azt gondoltam, hogy a folyo volgyeben csak nincs nagy szintkulombseg, konnyu nap lesz. Hat, azzal nem szamoltunk, hogy a biciliut gyakran joval tavolabb ment a folyotol, fel valamelyik partoldalra, csak azert, hogy utana a megszerzett magassagot egy lejton rogton elvesszuk. Na jo, azert bevalljuk, elveztuk ezeket a lejtoket. Utkozben lattunk kisvasutat, vasalt haju teheneket, Feri majdnem leesett egy hidrol (a keptarban ott lesz az akkor kezsitett kep). Szoval nagyobb problemak nelkul ertunk oda Ranten-ba, ahol egy kis keresgeles (szokasos jofele osztrak hazszamozas) utan talalkoztunk aznap esti szallasadonkkal. Mar 62 eves, de eleg aktiv nyugdijaseletet el, ha ideje engedi, felszalad az egyik kozeli 2000-es csucsra, es rengeteget utazik. Elkepesztoen jofej volt, nagyon jol el tudtunk vele beszelgetni, es ertettem szinte vegig, amit nemetul beszelt. Kaptun kegy finom vacsorat (bevallom, kicsit keves volt), este finom melegszendvicseket (itt mar kezdtem jollakni), vegre ki tudtuk mosni a ruhainkat.
7. Nap - Sölk Pass
Reggel arra keltünk, hogy a nagy szobäban szet volt szorva az összes mosott cuccunk a földre. Gondolom nem kell mondanom hogy kisse meglepödtünk. Mint utolag kiderült, ez csak a gyorsabb megszäradäs erdekeben törtent, mert ment a padlofütes. Miutän reggeliztünk egy jot es vendeglatonktol (aki egyebkent nyugdijazott tesi-biosz-matek tanär) meg kaptunk sport-energiaitalt, elindultunk. A motorosoknäl nagyon kedvelt Sölkpasson mentünk fel, szerencsere nem volt tul nagy forgalom. Del körül felertunk a hägo tetejere (1790 m). Itt Mäte elöällt egy ujabb elvetemült ötlettel: masszunk fel a legközelebbi hegycsucsra, ami mär joval 2000 m fölötti volt.(Ehhez tegyük hozzä h Mäte jobb bokäja 2szer akkora mint a mäsik es meg az sem volt biztos, h birja-e az utat) Eröteljes tiltakozäs utän vegül is beleegyeztem, legaläbb lessz aki hivja a mentöket. De sokkal egyszerübbnek bizonyult a mäszäs mint gondoltam, csak nehäny szabadon mäszkälo alpesi tehen keresztezte utunkat. Nem semmi erzes volt, 1790 m-ig bicajjal, utäna 2155-ig gyalog, ott ältunk fent, elveztük a jo kilätäst, lättuk az egesz szerpentint amin jöttünk, es meg a melettünk elhalado repülögepre is leneztünk. Beirtuk magunkat a csucskönyvbe is, ugyhogy majd ha arra järok, megnezhetitek. Miutan visszamentünk a biciklikhez es kajältunk, kezdödött az igazän elvezetes resz: LEFELE A SZERPENTINEN! Csucssebesseg 75 km/h, azt hiszem nem szorul magyarazatra a dolog :) (Csinaltunk videot is, majd felrakjuk)
Utana elindultunk az Enns folyo mellett, St. Johann im Pongauban kebaboztunk egyet es elindultunk Schladming fele. Minel nagyobb tavot akartunk megtenni aznap, hogy mäsnap pihenhessünk, hiszen a szälässunk nem volt helyhez kötve (vadkemping :-P). Schladming utan neki älltunk keresgelni, es miutän kovälyoguntk egy sort es en elhagytam a kulacsom, talältunk egy elhagyatott fatäkolmänyt, ami 3 oldalrol zärt volt, a nyitott oldala pedig egy mezö fele volt, amin tul csak fäk es a folyo volt es amerre senki nem järt. Sätrat sem vertünk es meg a födön sem kellett aludnunk, mert volt egy emeletes-ägy meretü valami, amin tök jol lehetett aludni. Az egesz mintha csak arra lett volna kitalälva. Több se kellett, kiteritettük a matracokat es hälozsäkokat, kajältunk es aludtunk.
